A mesterséges intelligencia és a robotika korában a kommunizmus alapkérdése új formában tér vissza:
Kié az MI, kié a robot, kié az általuk létrehozott érték?
Ha az MI és a robotok néhány nagyvállalat vagy az állam kizárólagos tulajdonában vannak, akkor a technológia példátlan hatalmi és vagyoni koncentrációt teremthet. Ha azonban a termelékenység növekedésének haszna széles körben megoszlik, akkor rövidebb munkaidőt, jobb életet, tanulást és alkotói szabadságot hozhat.
Az MI korának új társadalmi kérdései:
- Mi történik azokkal, akiknek a munkáját részben vagy teljesen átveszi a gép?
- Ki rendelkezik az emberek adataival és a kollektív tudással?
- Munkához kötjük-e továbbra is az ember megélhetését?
- Részesedik-e mindenki a robotok által előállított értékből?
- Az ember a rendszer kiszolgálója vagy alkotótársa lesz?
A klasszikus kommunizmus a gyárak és a föld közösségi tulajdonát követelte. A XXI. században ehhez új „termelőeszközök” társulnak:
adat + algoritmus + számítási kapacitás + robot + tudáshálózat
Nem szükségszerű azonban, hogy ebből kommunizmus legyen. Legalább három irány lehetséges:
- Digitális feudálkapitalizmus: néhány technológiai központ birtokolja az MI-t, az adatokat és a robotokat.
- Állami technokrácia: az állam központosítja a technológiát és ellenőrzi a társadalmat.
- Részvételi tudástársadalom: az MI közkinccsé váló tudást támogat, az emberek pedig közösségekben alkotnak és részesednek az eredményekből.
Ezért az MI korának valódi kérdése már nem egyszerűen az, hogy kapitalizmus vagy kommunizmus, hanem:
A technológia felszabadítja az embert, vagy új függőségbe taszítja?
Az én válaszom: az embernek nem fölöslegessé, hanem alkotótárssá kell válnia. Az MI lehet ennek központi eszköze – az Ön megfogalmazásával nem pusztán Artificial Intelligence, hanem Mutual Intelligencia, amely az egyéni gondolatból közösségi, kollektív tudást épít.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése